Március 23: Lengyel-magyar barátság napja

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. („Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Ez a mondás is igazolja, hogy a lengyelek és magyarok közt már a régi korokban is szoros kapcsolat szövődött. 2007-ben mindkét ország parlamentje egyhangú rendelettel március 23-át „a lengyel – magyar barátság napjává” nyilvánította. Meglepőnek és szokatlannak találtam, hogy a globális feszültségek és konfliktusok világában két ország, amely még határon sem osztozik, egy napot szánna kizárólag arra, hogy megbecsülje bajtársiasságát. A közös történelem az első évezredre nyúlik vissza, mivel mindkét állam nagyjából egyidőben jött létre és tért kereszténységbe, a két államalapító dinasztiának, az Árpád-háznak és a Piast-dinasztiának jó kapcsolata volt. A 14. században Nagy Lajos magyar király (Nagy Lajos) örökölte a lengyel trónt, majd élete különböző pontjain külön-külön kormányozta mindkét országot. Ezen kívül halála után lánya, Jadwiga lett Lengyelország első királynője. 1576-ban Lengyelország népe újabb magyart választott a lengyel trónra, Báthory István erdélyi fejedelmet. Aztán az 1848/1849-es magyar forradalomban Józef Bem (’Bem Apó’) lengyel tábornok mindkét ország nemzeti hősévé vált. A viharos 20. század sem hiányolta az együttműködést vagy a kölcsönös segítségnyújtást. Aztán az 1956-os forradalom idején a magyarok először szolidaritást tanúsítottak a lengyelekkel, majd a harcok kitörése után a lengyelek szolidaritást vállaltak és felajánlott segítséget, amely a lőszerektől és a készletektől a véradásig terjedt. Szóval a történelem számos pontján érzékelhető a szoros barátság, így nem is csoda, hogy egy napos ünnep lett a lengyel magyar barátság.