Március 7., tanárnapként ismerik Albániában, és minden iskolában és egyetemen ünneplik e fontos kulturális és történelmi napot. 1887 márciusában az albánok megnyitották az első szegregált, világi iskolát az akkori Oszmán Birodalomban. Ez nagy eredmény volt az albán nemzeti mozgalom, valamint a világi liberálisok számára az Oszmán Birodalom idején.
Az oszmán kormány nem ismerte el az etnikai vagy nyelvi közösségeket; csak vallási intézményeket és azok nyelvét fogadta el. Mivel az albánoknak nem volt közös vallása vagy nemzeti egyháza, nem engedték meg nekik, hogy a saját nyelvükön oktassanak - kivéve néhány katolikus iskolát egyes területeken, amelyeket szintén erősen elnyomtak. Albániában az oszmán uralom évszázadai alatt tiltották az albán könyveket, és a nyelv bármilyen nyomtatását külföldön kellett elvégezni. Abban az időben az iskola vezetői olyan neves albán reneszánsz alakok voltak, mint Pandeli Sotiri, Petro Nini Luarasi, Nuçi Naçi, Thoma Avrami és mások. Március 7-ét sok évtizede ünnepelték még a kommunista rendszer idején is. Ez egy olyan nap volt, amikor a diákok dicsérték a tanáraikat, ünnepi meglepetéseket, koncerteket szerveztek, verseket írtak. Volt egy hagyomány is: az osztályok 5-6 képviselőt választottak, hogy látogatást tegyenek a tanár otthonában. A tanárnő fogadta a diákokat, és a legjobb sütiket szolgálta fel, amelyeket nekik készített. A tanároknak szóló ajándékok szimbolikusak voltak: virágok vagy könyv. Most a hagyomány megváltozott. Senki nem jár a tanárok házába, de ezt az ünnepi napot az iskolákban ünneplik koncertekkel vagy különféle tevékenységekkel.
Iratkozz fel! ❤️
Megjegyzések
Megjegyzés küldése